A reformkori Baja a kortársak szemével

A Reformkorban Baja tekintélyes városnak számított a Duna mentén. Győr, Komárom és Pest mellett a Délvidék legfontosabb kikötővárosa volt a dunai gabonaszállítás és a kereskedelem ütőerén. Mindezek a várost a térség legfontosabb kereskedelmi központjává tették. A cikk további részében korabeli városleírásokat ismertetünk Bajáról.

1838 - ban egy Szekrényesy nevű újságíró a Duna Fiuméjának nevezte városunkat és a következőket írta róla: "Biztos magas parton fekvő homlokzatával, nyulánk tornyaival, tanácsházával, kastélyával a Dunára néz; kikötőjét a Duna egyik ága, a >> Sugovicza << képezi, melyben a rakodó hajók horgonyzanak; míg a kikötő feletti karfás piaczon pezsgő gabonás szekerek, valamint a házakban lévő számos hombárok (magtárak) s ama bizonyos mozgó élet, virágzó élénk kereskedésre mutatnak. Utczáji hosszak és szélesek, s a majd mindenütt virágzó akáczfák, messze kilátszó magas topolyfák, és házikertek a városból némileg szép nagy kertet alakitnak. Még a nagyon tisztán tartott udvarok is itten többnyire virág virányokká alakitvák, s a házi - élet egyik kényelmével - üveges folyosókkal - diszlők."

A Társalkodó című újságban így írtak 1838 - ban a korabeli új kórházról: (...) néhány év óta, egyedül a bajai mívelt szépnem által e czélra adott sorshuzásos bálokbul s ujévi köszöntések megváltatásiból állott - fel, - és szivemelő tanújele korszakunk azon jótékony, szelid, tiszta szellemének, melly sokszor asszonykezek által, nagyszerű óriási - műveket képes létre hozni. Ezen, remete - szent Pál czimzetű, kórházzal egy gyámház is van jelenleg egybekötve, azonban e két dicséretes intézetnek helyzete tán némileg nagyon is naiv választásra mutat, ha azt vesszük, hogy jobbrul s balrul is egyegy igen közel temető környezi azokat."

A Honderü 1845 - ben a következő leírást kapta a város életképéről: "Van sétányunk és sétatéri zenénk, lövöldénk, ligetünk, orosz - gőz, kén - és dunafürdőnk, uszodánk, és legujabban néhány bérkocsink is, csak még a rendes szinészet hiányzik."

A Honderü levelezője 1848 áprilisában pedig a következőképpen írta le a város további fejlődését: "Városunk naponkint élénkül, csinosodik, tőkepénzeseink szaporodnak, új épületek emelkednek, piaczunk kikövezve, sürgés forgás mindenfele - laczikonyha, panoráma, szinház, casino, olvasókör és még egy olvasókör; ünnepélyek, zenehangok jobbra balra - mire mutat mindez, mint hogy mégis csak jó városnak lenni a dunaparton."

A gabonakereskedelem és borkereskedelem védelmében törvényrendelet is született, ennek leírása az Életképek helyi levelezőjének, Irnyei Püspök Sándornak a tollából maradt ránk. Irnyei ekként írt 1846 augusztusában a határozatról: "25 - én lépett életbe a gabonaszemetesítők és a borhamisitók elleni megyei határozat, kezdetül csakugyan láttunk néhány kocsi gabonát a városból hatóságilag kikisérni. A határozat szerint a szemetes gabona a városba hozótól elkoboztatik, 1/3 a feljelentőé, másik 1/3 a biróságé, a harmadik 1/3 a megyei pénztáré. Szemetes gabonát vásárló kereskedő először 12 pfrt -, másodszor 24 pfrtba, harmadszor nevének kifüggesztésével büntettetik. A mészárosok, pékek, molnárok és fakereskedők által használtatni szokott hamis mértékek miatt is gyakori birságolások történnek."

Az idézett forrásrészletek is rávilágítanak Baja városának reformkori fejlődésére. A város a környék kereskedelmi és gazdasági központjának számított. Ezért a hatóságok szigorúan büntették a csalókat és hamisítókat, amelyek felfoghatók egy korabeli fogyasztóvédelmi rendeletként is. A város csinosodott és fejlődött más egyéb területeken is. A gabonakereskedelem a dunai vízi út révén még sokáig a gazdasági virágzás legjelentősebb alkotóeleme volt. A Kiegyezést követően sok minden megváltozott, a megépülő vasutak háttérbe szorították a város gabonakereskedelmi központi funkcióját. Így a hanyatló gazdaság és az új kihívások, új válaszok adására késztették Baja város vezetését és lakosságát.

Albert Iván (T.E.Sz.)

2009-02.01.