"Apám szerint jól vagyok”. Negyven éves lenne Amy Winehouse
A világsajtót 2011. július 23-án felrobbantotta egy sokakat megrázó gyászhír, fiatalon, tragikus körülmények között távozott az élők sorából korának és korosztályának talán legikonikusabb zenei szereplője. Műfaja besorolhatatlan sajátos egyénisége végett, amely ötvözte a jazz, a soul, a R&B (Rhythm and Blues) és a hatvanas évek lányzenekarainak számos elemét. Egyedi hangja, zenei hangzása volt, amolyan Amys. Élete és zenei pályája egy sohasem lassító hullámvasút volt, egyszerre kimagaslóan tehetséges énekes és saját életéből merítő mély mondanivalójú dalszövegíró, zeneszerző.
Amy Jade Winehouse 1983. szeptember 14-én született a londoni Enfield kerület kórházában. Édesanyja Janis gyógyszerész, édesapja Mitch ügynök, üzletember, taxisofőr és jazzénekes volt. Apai ükapja, Harris Winehouse 1891-ben vándorolt ki a fehéroroszországi Minszkből, Londonban telepedett le, ahol szegény élethelyzetből küzdötte fel magát a család generációról generációra. Amy bátyja Alex 1979-ben született. Nevüket családi zsidó hagyomány szerint egy eltávozott ősük kezdőbetűje alapján választották, Mitch apja Alec volt, így lett a fiú Alex, a leány Amy.
Az egész családot meghatározta a zeneszeretet, a jazz imádata. Amy apai nagyanyja Cynthia is énekesnő volt. Apja ezen közegben nőtt fel és élőben látta fellépni Ella Fitzgeraldot, Sarah Vaughant és Tony Bennettet. Cynthia zeneszeretete nagy hatást gyakorolt Amyre.
Színpadi tehetsége már kisgyermekként feltűnt. Alaposan megfigyelte, mikor édesapja és bátyja egy-egy falatot félrenyeltek, Amy hamarosan nagyközönség előtt többször előadta fulladós jelenetét, összerogyott, torkát fogva kapkodott levegő után boltban, áruházban, buszon, barátainál és számos egyéb helyszínen. Amy utált iskolába járni, a zenei és kreatív tantárgyakon kívül másból rossz jegyei voltak (kivételt képzett a számtan) és magtartási problémák is adódtak vele. Első iskolájában kötött életre szóló barátságot Juliette Ashbyvel, rapegyüttest is alakítottak, de nyilvánosan sosem léptek fel. Imádta musicaleket, beleszeretett Fred Astaire tánctudásába. Elbűvölte a sztepptánc, ezért szülei beíratták a Susi Earnshaw színitanodába, ahol szombatonként énekelni és sztepptáncolni tanult. Járt Sylvia Young színházi iskolájába is. Tizennnégy évesen kapta első gitárját, elkezdett zenéket, dalszövegeket írni, mindig nála volt a jegyzetfüzete, amelybe minden érdekességet feljegyzett, amelyek számos dalszövegének adták az alapjait.
2002-ben leszerződött Simon Fullerhez, akinek menedzsment cége foglalkozott Amy zenei fejlesztésével, számos klubban adott jazz-koncerteket. Több zenei kiadónál is dolgozott, végül Lioness néven sajátot alapított. Zenei pályafutásának többek között meghatározó alakjai, egyben kiváló barátai voltak: Tyler James, Nick Shymansky, Raye Cosbert, Salaam Remi és Mark Ronson. Amy kedvencei voltak Dinah Washington, Sarah Vaughan, Tony Bennett énekesek és Thelonious Monk zongorista, akiktől rengeteget tanult. Életében a kislemezek mellett fő albumai a Frank (2003) és Back to Black (2006) voltak. Halála után Salaam Remi és Mark Ronson állított össze egy albumot régi dalaiból, készülő új lemezéhez elkészült számaiból és a Frank előtt írottakból. 2011. szeptember 14-én jelent meg kislemez Tony Bennett albumáról, amelyen duettet énekelt Amyvel (2013-ban ezért posztumusz Grammy-díjat kapott). 2008-ban öt Grammy-díjban részesült, de sok egyéb zenei díjat is elnyert, az Ivor Novello díjaira volt a legbüszkébb.
Élete későbbi férje, Blake Fielder-Civil megismerésekor siklott félre, aki az addigi füvezés, italozás mellett rászoktatta a kemény drogokra. Válása után, 2010-11 táján rendeződni látszott élete, Reg Traviss filmrendezővel házasságot és gyermeket is terveztek, de mindezt beárnyékolta Amy alkoholizmusa. Voltak néhány hetes vagy néhány hónapos alkoholmentes időszakai, mégis legyűrte az alkohol. Korai koncertjein közönségével skandáltatta: "A kemény drogok a hülyéknek valók." Ezen küzdelmeit idézi fel cikkünk címéből való idézet, a Rehab című dalából.
Sokat jótékonykodott szegények javára. Küzdött a mellrák és a klímaváltozás ellen, számos egyéb célra is adományozott. St. Lucia-i nyaralása során kifizette egy helyi férfi sérvműtétjét, kórházi költségeit, valamint egy teljes napra kibérelt lovakat, hogy szegény gyerekek is élvezhessék a lovaglás örömeit. Ezen örökségét az Amy Winehouse Alapítvány viszi tovább.
Utolsó sikeres turnéja 2011. elején Brazíliában volt, amelyet a katasztrofális közép-európai követett. Nemsokkal előtte a londoni 100 Clubban lépett fel, közvetlen volt, humorizál, valósággal brillírozott, az édesapját felhívta a színpadra énekelni. Belgrádi koncertjén részegen lépett fel, nem tudta melyik városban van, nem tudta zenekara tagjainak neveit sem és a számok szövegét is elfelejtette. Halála előtt néhány nappal együtt nézegették apjával a megtalált régi családi fotókat, de részt vett zenei pártfogoltja Dionne Bromfield koncertjén is, ahol Amy táncolt és mindvégig kitűnően érezte magát. 2011. július 23-án testőre holtan találta ágyában, szervezetében a halálos alkoholszint többszörösét mutatták ki, amely végzett vele, 2008 óta nem fogyasztott kábítószert. Mindössze huszonhét, de annál mozgalmasabb év adatott meg neki. Zsidó hagyomány szerint július 26-án eltemették, a búcsúbeszédet édesapja mondta el a Southgate negyedbeli zsinagógában.
Amyről a valóságot a róla szóló dokumentumfilmben Mos Def rapper, színész foglalta össze tömören: "Egyedi volt. Karcos volt és őszinte. (…) nem voltak allűrjei. Igazi volt. (…) Egyedi volt. Nyers volt, és mindenre volt valami disznó poénja. Bárkit az asztal alá tudott inni. Gátlástalanul tekerte a cigiket. Iszonyú nagyokat tudott röhögni. Imádnivaló volt." Mindent elmond tehetségéről, hogy Tony Bennett Amyt nevezte Ella Fitzgerald óta a legnagyobb énekesnőnek. Amy és nagymamája Cynthia már az égi koncerttermekben együtt énekelhetik a nagy jazz-slágereket.
Albert Iván