Baja a török időkben egy világutazó szemével:városunk Evlia Cselebi útleírásában

Az Evlia Cselebi által közölt adatok először Karácsony Imre fordításában jelentek meg 1904 és 1908 között két kötetben, "Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai" címen (a cikkben közölt forrásrészlet ebből a könyvből való - A. I.). A könyvet 1985 - ben a Gondolat Kiadó újra kiadta. Cselebi részletesen mutatja be Baja várát és a vármegye más várait. A forrás közlése már 1908 - ban megtörtént, a Bács - Bodrog vármegyei Történelmi Társulat évkönyvében. Trencsény Károly állította össze a forrást "Bácska a török hódoltság korában" címen, amit egy rövid bevezetővel és jegyzetekkel látott el. Cikkünkben a 17. századi Baja látható, a török világutazó, Evlia Cselebi szemével.

Ki is volt, ez a török utazó - tehetjük fel jogosan a kérdést -, aki eljutott hazánkba és leírást adott városunkról is? Evlia Cselebi 1611 - ben Konstantinápolyban született. Apja II. Szulejmán oldalán részt vett Buda 1541 - es török elfoglalásánál, de ott volt 1566 - ban Szigetvárnál is. Az ifjú Evlia Konstantinápolyban nevelkedett, és rendkívüli érdeklődést mutatott a nyelvek, a történelem és földrajzi tudományok iránt. Mivel nagybátyja, Ahmed Melek pasa nagyvezír volt a Portánál, így kora ifjúságától kitűnő kapcsolatrendszert alakított ki Evlia korszakának neves személyiségeivel. Az Oszmán Birodalom számos vezetőjének volt a bizalmasa. Így gyakran küldték bizalmi jellegű és hivatalos küldetésekre is, de diplomáciai feladatokat is ellátott időnként. Beutazta Európát, Ázsiát és Afrikát. Utazásairól egy tíz kötetre rúgó könyvet írt. Az V., VI. és VII. kötetek tartalmazták a magyarországi utazásait. Az útleírása fontos forrása a bácskai városoknak és váraknak.

Mikor járt Baján Evlia Cselebi? A kérdés jogos, mert eddig több téves információ jelent meg az évszámról. Két dátum forog a köztudatban: az egyik az 1666 - os, a másik pedig 1664 - es. Baját azonban 1665 - ben tekintette meg, amikor a budai pasa megbízta a budai, a temesvári és a váradi vilájetekben néhány szandzsák felülvizsgálatára. Erről az 1908 - ban megjelent második kötet számolt be. Az újabb kötet születéséről a második kötet előszavában a következőket írta Karácsony Imre: "Konstantinápolyi időzésem alatt, alkalmam nyílott a mecsetek és derviskolostorok könyvtáraiban őrzött kéziratok átvizsgálására. Első sorban Evlia Cselebi kéziratos művei érdekeltek s meglepődéssel láttam, hogy a kéziratok hetedik kötetének túlnyomó része még mindig Magyarországról szól s főkép az 1664. és 1665. évi események leírásával foglalkozik. Czélszerűnek látszott tehát ennek a résznek lefordítása is, a már megjelent kötet kiegészítésére." A fentebb említett 1665 - ös év a pontos dátum. A várak felülvizsgálatakor Evlia Cselebi nem sokkal Baja után Váradra is eljutott. A váradi látogatásról a könyvben a következő információ található: "Mikor a törökök 1660 - ban elfoglalták Váradot, Evlia Cselebi jelen volt az ostromnál s annak történetét mint szemtanú mondja el. (...) Most öt esztendő multával (tehát 1665 - ben - A. I.) Váradra jött Evlia Cselebi, hogy azt, mint már török várost megnézze és leírja. (...)" Mivel ugyanabban az esztendőben járt Baján és Váradon, így csak az 1665 - ös bajai látogatása lehetséges.

A korszakra jellemző volt, hogy időközönként joklamadsit küldtek ki, akinek feladata abból állt, hogy a szandzsákok területén lévő várakat meglátogatta A joklamadsi ezen látogatások alkalmával felmérte, hogy az erődítmények milyen állapotban vannak, de azt is vizsgálta, hogy a meghatározott számú helyőrség a várban tartózkodik - e. A joklamadsik feladata csak alkalmi jellegű volt, és rendszeres fizetést sem kaptak ezért. A foglalkozásuk azonban igen jövedelmező volt, mivel a várparancsnokoktól gyakran kaptak pénzt útiköltségre és ajándékkal is bőven ellátták őket, így gyakran festettek jobb képet a valóságosnál egy - egy várról. Evlia Cselebi is ilyen joklamadsi megbízatást teljesítve jutott el Baja várába. A várak felülvizsgálását a Duna - Tisza közti vidéken kezdte meg, amely során eljutott Hatvan, Szolnok, Csongrád, Kecskemét, Jankovác (ma Jánoshalma - A. I.), Kalocsa, Zombor, Erdőd, Bács, Futak, Kovila, Titel, Zenta, Szabadka, Martonos és Szeged várakba. Evlia Cselebi így látta a korabeli Baját: "Baja vára. Régi vár a szegedi szandsák területén, a Duna folyó partján. Százötven ákcse fizetésű járási hely; várparancsnoka, nyolczvan katonája, számvevője, adófelügyelője, vámfelügyelője és építészeti agája van. Vára a Duna partján erős vár, nagy kikötővel. Bácska és Láska vilájeteknek nagy kikötője lévén e hely jövedelme kilencz jük ákcse, amely az egri katonaságé. E várossal szemközt a Duna partján Báta kikötője van. A vár alakja. Kettős palánkafal kerítésű, négyszögű, szépen rendezett erődítmény. A belső várban két mihrábja van, melyek közül a Szinán pasa dsámija a régi időben templom volt; ennek egy vékony mináret tornya van. Van egy Ogrun - kapuja s egy nyugatra néző Nagy kapuja. A kétségbe vonhatatlan prófétának törvénye szerint való törvényszék e kapun belül van. A belső várban ötven deszkaházon és tizenöt bolton kívül más építészeti munka nincs. A kapun kívül levő nagy külváros is tömésfal kerítésű palánka, melyben háromszáz alacsonyabb - magasabb deszkatetejű csínos, erős ház van. Van egy mecsetje, egy kolostora, egy medreszeje, egy elemi iskolája, egy fogadója, egy fürdője, százötven boltja. Kikötőhely lévén, lakói gazdagok és nagyon barátságosak. E város utczái mind deszkaburkolatúak, mivel földje lapályos és mocsaras. Ennek is két kapuja van: egyik a Révkapu, mely nyugatra nyílik, a másik a délkeleti irányban a Zombor városába vezető úton van. A révfőnél van a temető Ugyanott a révfőnél van a vámfelügyelő háza is . E kikötő tájékán mináret magasságú domb van, honnét lefelé nézni sem mer az ember. E várat megvizsgálván, százötven társat vettem magam mellé és délkeletfelé 8 óráig menve Zombor városába érkeztünk."

Evlia Cselebi beszámolója az egyetlen komolyabb forrás a török időszakból, amely Bajáról részletesen beszámol, ezért meg kell becsülni. Baja török - kori emlékei ma már nem lathatóak, így csak képzeletünkben láthatjuk az akkori Baját. A korszakban városunk is betagolódott az Oszmán Birodalom közigazgatásába: a budai vilájetbe és ezen belül a szegedi szandzsákba tartozott és bajai náhijeként kisebb közigazgatási központként funkcionált.

FOGALOMTÁR A CIKKHEZ:

nagyvezír: a szultán után az oszmán - török birodalom legmagasabb rangú tisztségviselője, az uralkodó teljhatalmú helyettese; vilájet (vagy elájet): a török közigazgatás legnagyobb területi egysége, amelynek élén a beglerbég állt; szandzsák: a vilájet alá szerveződött, kisebb közigazgatási egység, amely élén a szandzsákbég állt; joklamadsi: török szó, feladata a vilájetek területén lévő várak felülvizsgálata volt; ákcse: ezüstből készült török váltópénz, a 16. században 50 akcse 1 magyar aranyforint volt, amely azonban a későbbi időszakokban folyamatosan romlott; Láska: a szó jelentése ismeretlen; palánkafal vagy palánkvár: a földbe bevert gerendák közé közé vizes földet döngöltek és a gerendákat kívülről besározták; a palánkvárak általában valamely kőből épült végvár előváraiként szolgáltak; mihráb: a muzulmán mecsetekben az oltárt helyettesítő fülke (ez jelzi Mekka irányát is), amely előtt az imám (pap) a közös imádságot végzi; dzsámi: nagyobb mohamedán templom, amelyet ott építettek szultáni engedéllyel, ahol legalább negyven hívő élt, az imát pedig az imám mondta el; mináret: a mohamedán építészetben a dzsámihoz vagy a mecsethez épített karcsú torony, a mináret erkélyéről a müezzin hívja imára a híveket napi öt alkalommal; Ogrun - kapu: gyalogosok számára szolgáló kisebb kapu; mecset: mohamedán imaház; medresze: az Oszmán Birodalomban medreszék az elemi iskolák felett álló, közép - és felsőfokú képzést adó muszlim teológiai iskolák voltak, a magyarországi medreszék azonban csak alacsonyabb szintű iskolákként működtek; náhije: a török közigazgatás legkisebb egysége, amely egy szandzsákok alá tartozó, kisebb belső egységek voltak, ilyen kisebb egység volt a bajai náhije is.

Albert Iván

·Bajai Tükör, 2005. augusztus 5., 4.p.