Bordélyházi mesék

Baján is volt időszak, amikor a bordélyházak fénykorukat éltek, és a kéjnőknél gyakran megfordultak a bajai és Baján tanuló diákok is. Ilyen időszak volt, az 1872-es év, amelyet a lenti levél is tükröz, amelyet a Bajai Rendőrkapitányi Hivatalnak írt a bajai Főgimnázium egykori igazgatója Bándl János (1866-1879). A bajai bordélyházakat, illetve az egykori kéjnőket érintő korabeli események bemutató sorozatunkban kívánjuk bemutatni az egykori Baja életének egy érdekes szeletét.

A diákok erkölcsének védelmében

A kalendáriom az ezernyolcszázhetvenkettes esztendőt írta. November havában beköszöntött az egyre zordabb időjárás. Ekkorra a diákság ellepte a várost, voltak itt helybéliek, de vidékről érkező bentlakók is.

Ekkor már javában tartott a diákélet. A tanulás mellett vidámság és a tivornyázás is részét képezte azoknak a gyönyörű és emlékezetes diákéveknek, amelyek igen hamar elröppennek. Zajlott ám az élet, Főként éjszaka. A komisz diákok ilyenkor egy-egy görbe estét követően szívesen betértek a bajai belváros bordélyházaiba, ahol a kéjnők örömmel fogadták az ifjonc kuncsaftokat.

Igen ám, de híre ment a városban a féktelen dorbézolásuknak A hír gyorsan terjedt, szájról szájra. Így jutott el Bándl János igazgató uramhoz is, a főgimnázium jeles vezetőjéhez. Morfondírozott is magában, hogy miként cselekedjék, vajon miként lehetne a fiatalurakat összefogdosni és a léha életmódtól eltiltani. Ehhez a tanszolga biza kevésnek bizonyult. Amikor haza akarta hozni a piros lámpás házból a nebulókat, egyszerűen elzavarták.

Bándl igazgató ekkor egyszer, s mindenkorra döntő elhatározásra jutott. A tekintetes rendőrkapitányi hivatalhoz fordult. Felhívta figyelmet a diákok erkölcsét megrontó belvárosi piros lámpás házakra. A főkapitány urat alázatos tisztelettel kérte a helyzet megoldására, azaz arra, hogy a karhatalom vigye vissza vagy állítsa elő a kicsapongó tanulókat. Még fejenként egy forintot is felajánlott a hatékonyan működő rendőri közegnek. Sőt kérte a közegek közbenjárását, azon helyzetben is, ha a tanszolgát mégsem engednék be a bordélyba. Bízott benne, hogy karhatalom nyomására véglegesen megnyílnak és kitárulnak a bordélyok kapui, és az ott tivornyázó és légyotton kapott nebulók az erkölcsi szabályoknak megfelelően visszavezettetnek a helyes útra, hogy ezentúl csupán a tanulással foglalatoskodhassanak. Azonban foganatja csekély lehetett, és a korszak diáksága bizony ismételten belevetette magát a bajai éjszaka titokzatosan vonzó görbe éjszakáiba. A piros lámpák a kapubejárók felett pedig világítottak tovább, a kéjnők és főként bordély tulajok legnagyobb elégedettségére, amit azért a garatra jócskán felöntött diákok továbbra is bőszen látogattak.

Albert Iván

2013.12.01.