Egy emléktábla-avatás 1923-ban : Emlékezés az első világháborúban elesett bajai zsidó származású katonákra

Egy kevéssé ismert emléktábláról kívánunk megemlékezni, amelyet 1923-ban állítottak az első világháborúban hősi halált halt bajai zsidó katonák emlékére. A tábla az egykori zsinagóga bejárati ajtaja mellett látható (az épületben ma a városi könyvtár található-A.I.). Ez a tábla őrzi örökre emléküket, hogy egykor városunkban éltek.

Az emléktábla létrehozásának szükségességéről először 1923. február 16-án a Független Magyarság számolt be: "Emléktáblát állítanak a zsidó hősi halottaknak. A bajai zsidó hitközség vezetősége már régebben tervbe vette, hogy a bajai zsidó vallású hősi halottaknak emléktáblát állítsanak a zsidó templom előcsarnokában, hogy a késő utódokat is emlékeztesse ez a tábla arra, hogy a haza minden fiának kötelessége a haza javáért életét és vérét áldozni. Ebben az ügyben kedden rendkívüli közgyűlést tartott az izr. hitközség, amelyen dr. Péner Miklós főrabbi lelkes szavai után elhatározták az emléktábla felállítását és nyomban meg is kezdték az emléktábla költségeire a gyűjtést."Az adományok hamar összegyűltek, hiszen a tábla átadására már 1923. június 17-én sor került.

A tábla alatt jobbra található, hogy: "Készítette Schőn Zsiga Baján." Harminchat elesett katona neve áll rajta, valamint a rendfokozatuk, a haláluk helye és időpontja. Három elesett katona kora és foglalkozása ismert: Glücksmann László tüzér, 40 éves, cipész, Sylnó; Halmos Jenő szakaszvezető önkéntes, cipész, Nestrowce; Lusztig Imre őrvezető, 20 éves, állatfelvásárló, Magvra, 1917. A régebbi bajai izraelita temetőben nyugszik két zsidó katona, akiknek neve az emléktáblán is olvasható : Spitzer Géza őrmester ( az emléktáblán tűzmesterként van feltüntetve-A.I.) és Braun Aladár gyalogos. A tábláról hiányzik Spitzer Gyula szakaszvezető neve, akit 1919-ben Monoron lőttek agyon a bevonuló románok, és ott is temették el.

Az avatás hetében két cikk is megjelent, ahol felhívták a figyelmet a vasárnapi eseményre. A Független Magyarság 1923. június 19-én kedden írt a június 17-én történt táblaavatásról: "Hódolat a hősöknek. Hazafias ünnep a zsidótemplomban. Hazafias, meleg érzéstől áthatott ünnepet ült [...] vasárnap délután Baja város közönsége a zsidó templomban. Harminchat hősi halottnak hódolt Baja város közönsége felekezeti különbség nélkül. [...] Az ünnepség délután 6 órakor kezdődött [...] Hat órára zsúfolásig megtelt a templom hajója, valamint a templom udvara és előcsarnoka ünneplő közönséggel. Megjelent a helyőrség teljes tisztikara, a vármegye törvényhatósága Szabovjevics kormányfőtanácsos alispán, a város tanácsa dr. Vojnics Ferenc polgármester vezetésével, a királyi törvényszék, a királyi járásbíróság küldöttsége, a pénzügyigazgatóság, az összes egyéb állami hivatal, az Ipartestület Csérnay Imre vezetésével és minden egyesület és jótékonycélú intézmény képviselete. A templom előtt helyet foglalt a katonai díszszakasz. [...]" A fenti felsorolásból látható, hogy a város lakosai és vezetői is szívükön viselték, hogy méltó emléke legyen a háborúban elesett bajai zsidó katonáknak.

A cikk folytatásában a tábla - avatás ünnepi részéről írt a cikkíró: "Az ünnepséget a templomi énekkar "Magyar hiszekegye" nyitotta meg, majd Lemberger Ármin dr. emelkedett szólásra és emelkedett hangú, klasszikus hazafias beszédben avatta a hősi halottak emléktábláját. A templomi énekkar gyönyörűen előadott gyászéneke után Dr. Péner Miklós lelkész (az akkori bajai főrabbi-A. I.) lépett a szószékre és hatalmas, hazaszeretettől átfűtött nagyhatású beszédben hódolt a hősi halottaknak, akik életüket áldozták a hazáért, A pap beszédének elhangzása után felharsant az udvaron a kürtszó és a díszszakasz díszlövést adott. Berger Salamon főkántor hatalmas baritonjával az énekkar kísérete mellett könnyekig megható és művésziesen előadott gyászénekét a magyar nemzet legszentebb zsolozsmája, a Himnusz követte és azután a bajtársak nevében Dr. Reitter Emil tartalékos főhadnagy beszélt. Lelkes, lendületes szavakban tett szent fogadalmat, hogy majd ha jön az a nagy pillanat, amikor a haza áldozatot kíván fiaitól, követni fogják a hősöket, mennek utánuk és ha a haza szent érdeke úgy kívánja követik példájukat. A "Magyar Hiszekegy" akkordja mellett ért az ünnepség véget. A közönség emelkedett hangulatban özönlött ki a templomból. A katonai szakasz díszlépésben elvonult a hősök emléktáblája előtt és ezzel befejeződött a kegyeletes szép ünnepség."

Városunk vezető személyiségei és lakossága példát mutatott abból, hogy egységesen tudtak emlékezni a bajai zsidó származású, hősi halált halt katonákra. A mai magyar politikusok is példát vehetnének az akkori városi vezetésről, akik egységesen tudták kifejezni szolidaritásukat az emléktáblát állító egykori bajai izraelita hitközséggel.

Albert Iván

2014.06.28