Egy rövid történet a vízimalmok korából
A hengermalmok megjelenése előtt, és még a múlt század elején is vízimalmok őrölték a búzát, végig a Duna folyón. A malmok helyét a Folyammérnökség jelölte ki a folyó mentén, ahová a malmot le kellett horgonyozni. A búzával teli ladik esete 1905. december havában történt.
Hogy nézett ki egy vízimalom - kérdezheti joggal a hallgató? Hiszen ma már se híre se hamva ennek a letűnt világnak. A téma szakértője Solymos Ede a következőképpen írta le a dunai malmot, a Cumania című múzeumi évkönyv 17. kötetében: "A dunai malom állt a hajóházból, a völgyhajóból és a készségből. A házhajó kb. tizenhat méter hosszú, öt méter széles, a völgyhajó kb. tizenkétszer két méteres, e kettő között a készség, a nagy kerék, melyet a víz ereje forgat, s ez a házhajóban lévő malomszerkezetet hajtja különböző áttétekkel."
Ehhez
hasonló lehetett az a vízimalom is, amelynek közelében történetünk is
játszódott. A korabeli újság ekként számolt be a történtekről :
"Felborult búzás ladik. Mojzes Ferenc mohácsi hajó - malom tulajdonosnak egy búzával rakott ladikja volt kedden délelőtt kikötve az innenső parton a gőzkomp révben és arra várt, hogy a malomba szállítsák. Időközben nagy szél kerekedett, mely erősen felkorbácsolta a Duna vizét s az így támadt hatalmas hullámok felborították a ladikot, amely azonban később visszafordult, de ekkor már természetesen hiányzott a több zsák búzarakomány. Néhány búzás zsákot hamarosan kivettek a vízből, míg öt zsák búza továbbra is benn maradt. Ennek kivétele sem okoz nagyobb nehézséget, mert a ladik a part közelében borult fel."
A történet nagyobb károkozás nélkül végződött. Ami pedig a legfontosabb a vihar által felborult ladik balesete nem nem követelt emberéletet. Az eset azonban rávilágít a Duna folyó szeszélyes mivoltára, hogy azért mindenkor a víz a az úr.
Albert Iván
Az írás 2007-ben készült.