Készült-e Baján Jaross-lista?

Több éve annak, hogy különféle napilapok és folyóiratok foglalkoznak a Jaross - listák kérdésével. A téma most időszerű, hiszen hatvanhat évvel ezelőtt hurcolták a magyar zsidóságot - szinte az összes vidékit - a német haláltáborokba. A lista fontosságát az adná meg, hogy az eddig ismeretlen áldozatok újra nevet kapnának.

A lista nyilvánosságra hozatalát több neves külföldi szakember is követelte. Többek között Serge Clarsfeld, francia ügyvéd, történész és neves nácivadász, aki másfél évtizede küzd az iratok nyilvánosságra kerüléséért. Sikertelen próbálkozások köthetőek még Gavriel Bar - Shaked izraeli történészhez, legutóbb pedig a Nobel - díjas Elie Wiesel sürgette a magyar kormányt a listák kiadására. Mindezek hatására Hiller István miniszter /Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium/ háromtagú szakbizottságot bízott meg, hogy derítsék fel a listákat és annak egyéb aspektusait.

A Jaross - listák névadója Jaross Andor, a Sztójay - kormány belügyminisztere volt. A következőket rendelte el: "Valamennyi Polgármesternek és Községi Elöljáróságnak. Állomáshelyeiken. Utasítsa a zsidó közösségi szervezeteket, hogy az összes zsidó személyekről, családtagjaikkal együtt egy névjegyzéket állítsanak össze négy példányban, lakhelyük és lakásaik feltüntetésével és azokat azonnal a polgármesternek, illetve a községi elöljáróságnak adják át. A polgármester, illetve a községi elöljáróságok a névjegyzék egy példányát az elsőfokú rendőrhatóságnak, második példányát a csendőr őrsparancsnokságnak adják, harmadik példányát pedig legkésőbb f. hó 8 - ig a m. kir. Belügyminiszter Úrnak címezve adják postára. A névjegyzékben a felsoroltak anyja nevét is tüntessék fel, Budapest, 1944. április hó 4. M. kir. Belügyminiszter 6136/1944. VII. Res." /Rátki András: Hol vannak a deportálási listák? História, 2003. 8-9. sz./

A szakbizottság - tagjai: Dr. Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Dr. Soós László, főlevéltáros és Dr. Varga László, történész - megállapította 2004 február 24 - én, hogy a Jaross - listák nem azonosak a deportálási listákkal. A kutatásaik szerint ma már csak töredékesen találhatóak meg egyes megyei levéltárakban a vészkorszak zsidó áldozatainak azonosítását lehetővé tévő összeírások. Az elkészült jegyzékek sem voltak egységesek, a különféle vidéki szervek másként értelmezték a belügyminiszteri rendeletet, sok helyre el sem jutott. A megtörtént összeírásoknál más - más szempontok érvényesültek. A belügyminisztériumba beérkezett iratok azonban átkerültek a Bosnyák Zoltán vezette Zsidókérdéskutató Magyar Intézetbe /1944. májusában alapították/, ahol áltudományos munkák folytak. Az intézetet a második világháborúban bombatalálat érte, így a listák jelentős része megsemmisült.

Az eddig megismert információk alapján megpróbálom rekonstruálni, hogy szűkebb pátriánkban, Baján készültek - e listák, és ha igen, akkor milyenek.

Mindenféleképpen voltak listák, hogy milyenek azok ennyi év távlatából bizonytalanok. Rosenfeld József tanító "Emlékezés a bajai gettóra" című cikkében találhatóak megbízható adatok. A három deportálás közül a legnagyobbat így írta le: "Hat héttel később, május 28 - án , Sovausz első napján, pünkösd vasárnap volt a nagy deportálás. Éjjel szedték össze és a megyeházába terelték a tömeget. A délvidékről idetelepítetteket is ekkor vitték el. A németeknél dolgozókat és még néhány más ház lakóit ekkor nem szedték össze. (...) A megyeházán névjegyzéket készítettek. Éjféltől kb. délig tartott ez a szívszorító lélekszámlálás. (...) A vegyesházasokat és még néhány embert ekkor hazaengedtek. Ezzel a szerelvénnyel 640 helybeli lakost és a dévidékieket vitték el..." A leírásból kiderül, hogy ez az 1944. május 28 - án történt összeírás egy deportálási lista. A lista tehát nem azonos az április 8 - ig leadandó Jaross - listával. Nem tudjuk, hogy a listán minden bajai zsidót összeírtak - e, vagy csak a jelenlévőket. Az sem ismeretes, hogy az előbb említett vegyesházasok és az egyéb okból elengedettek rajta voltak - e a listán, ahogy az sem, hogy a már több éve munkaszolgálatra vezényelt bajaiak szerepeltek - e benne.

Biztos, hogy valamilyen nyilvántartás már létezett a rendelet kiadását /1944. április 4./ követően, sőt a márciusi német megszállást után is történtek összeírások hitközségenként az országban, de ebben csak a hitközség tagjainak létszáma szerepelt, amely Baja esetében 1200 fő volt.
Lichter Ferenc visszaemlékezésében /Lichter Ferenc elmondja életét. Lejegyezte Gál Zoltán. Kézirat, Baja, Ady Endre Városi Könyvtár/ azt mondta, hogy az első - április 14. - deportálások során 150 embert hurcoltak el egy előre elkészített lista szerint. Ezek szerint április 14 - én már létezett egy lista, amelynek tartalmáról semmilyen ismeretünk sincs.

A legbővebb források Dr. Bernhardt Sándor polgármester iratai között találhatók a Bács - Kiskun megyei levéltárból. Több levélváltás történt közte és a bajai m. kir. rendőrkapitány, Dr. Jeles Béla között 1944 április - május hónapok folyamán. A levélváltásokban a rendőrkapitány rendszeresen beszámolt a bajai gyűjtőtábor állandó változásairól /az elhalálozottak számáról - közülük többen az újabb bajai izraelita temető bal sarkában vannak eltemetve - , az újabb és újabb zsidó transzportok érkezésekor, azoknak indulási helyéről és létszámáról stb. /. A BM - mel is folyamatos volt a kapcsolat, ha készült helyben Jaross - lista az biztos eljutott oda.. A legérdekesebb levelet 1944. május 24 - 27 - én írta a polgármester a belügyminiszter részére: "Bács - Bodrog vármegyének a Ferenc - csatornától délre fekvő részéről összegyűjtött zsidók kb. 5200 - an a bajai gyűjtőtáborban nyertek elhelyezést. (...) Az eddigi bejelentések szerint a táborban elhelyezettek között van egy 1 arany vitézségi érmes, 1 nagyezüst vitézségi éremmel két ízben kitüntetett, 62 kivételezett, 77 olyan egyén akinek nem zsidó házastársa van és a házasságkötést megelőzőleg maga is kikeresztelkedett. Van ezenkívül 48 vegyes házasságban élő zsidó, (...) van továbbá 101 nem délbácskai lakos ..." /Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Bács - Kiskun megyei levéltárból. Szerk. Ságvári Ágnes Bp., 1994/ A fenti adatokból kitűnik, hogy a helyi szervek sem tudták egyértelműen, hogy ki minősül valójában zsidónak. Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy pontos és részletes adatok álltak a hatóságok rendelkezésére.

Utolsó adatként kell megemlítenem a bajai zsinagóga mártírfalán elhelyezett elhunytak névsorát, amelyen viszont szerepelnek az egykori munkaszolgálatosok nevei is. Itt a holocaust idején meghalt összes bajai zsidó polgár neve szerepel, amelyből nem rekonstruálhatóak a korábbi 1944 - es listák.

Összegzésképpen megállapítható, hogy nincs konkrét bizonyíték arra, hogy Baján készült egy részletes ún. Jaross - lista. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a helyi szervek pontos adatokkal rendelkeztek a Baján tartózkodó zsidóság számát illetően. Úgy tűnik, hogy több lista létezése is kimutatható, amelyek azonban nem voltak deportálási listák, legfeljebb annak alapjául szolgálhattak. Az egyetlen bizonyíthatóan deportálási lista a Rosenfeld tanító által említett május 28 - as, azaz a nagy deportáláskor történt összeírás volt, amelynek részletei sajnos ismeretlenek.

A még meglévő adatok valószínűleg a Bács - Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában keresendők a korabeli bajai közigazgatási, közrendészeti és a bajai zsidó internálótábor iratai között, vagy Budapesten a Zsidó Múzeumban, illetve izraeli levéltárakban és múzeumokban. Úgy vélem, hogy szükség van az 1944 - es és az azt megelőző évek történéseinek mélyebb feltárására. Ennyivel tartozunk a Bajáról elhurcolt és mártírhalált szenvedett zsidó polgáraink emlékének.

Albert Iván (T.E.SZ.)

2010.02.03.