Major Máté (1904-1986)

1904. augusztus 3 - án született Baján a neves építész Major Máté. Elméleti munkájának tárgya az új építészeti alapelvek és feladatok összegzése volt, valamint leírása a 20. századi építészeti irányvonalaknak. Munkássága képes volt rendszereken átívelve is maradandót alkotni.

A szülőváros iránti szeretete végigkísérte egész életét. Két önéletrajzi könyvében állított emléket ifjúsága helyszínének, a korabeli Bajának.

Édesapja Mayer Károly (1905 - től magyarosította Majorra) előbb a zombori Törvényszéken aljegyző, majd később a hódsági és a bajai Járásbíróság elnöke lett. Édesanyja Thum Júlia szintén zombori volt. Szülei 1890 - ben kötöttek házasságot. Máténak hat testvére volt. Előbb a Szent Antal utcában, később a Fischer - féle alapítványi házban (a mai Szentháromság téren) lakott. Felesége Fenyő Bözsi lett (a híres Fenyő Miksa rokona).

Az elemi elvégzése után középiskolai tanulmányait a cisztercita rend bajai III. Béla Főgimnáziumban végezte. A gimnázium után a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát.

1927 és 1936 között magántervezői irodákban és önálló tervezőként dolgozott. 1936 - tól 1944 - ig mérnöke, majd főmérnöke volt az OTI - nek (Országos Társadalombiztosítási Intézet). 1932 - 1938 között a CIAM (Congrés Internationaux d'Arthitecture Moderne - egy az új építészettel foglalkozó nemzetközi szervezet La Corbuiser vezetésével) magyarországi vezetője. 1933 és 1937 között titkára a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. 1946 - 47 -ben Országos Építésügyi kormánybiztos. Tanárként is szép sikereket ért el: 1958 - tól a BME (Budapesti Műszaki Egyetem) tanára, 1949 - 1971 között az építéstörténeti tanszéket vezette, míg 1974 - től az Építéstörténeti és - elméleti Intézetet igazgatója volt. 1955 - től 1964 - ig a Magyar Építészeti Szövetség elnöke volt. Az MTA - nak 1949 - től levelező, 1960 - tól pedig rendes tagja volt.

Számos könyve és cikke növelte publikációinak számát. 1946 - 49 - ben az Új Építészet szerkesztője, majd 1949 - 1951 között az Építés - Építészet c. szaklap szerkesztője volt. Főbb könyvei a következők: Az új építészet elméleti kérdései (1948); Építészet és társadalom (1953); Építészettörténet I - III. (1954 - 60); Az építészet új világa (1969); P. L. Nervi (1966); Breuer Marcell (1970); Amerigo Tot (1971); stb.

Két önéletrajzi könyve jelent meg. Az "Egy gyerekkor és egy kisváros emléke" című könyve részleteiben való pontossággal mutatja be Baját a 20. század elejétől az 1920 - as évek közepéig. Életrajzi leírásában egy mára már letűnt világot tárt olvasói elé. "Férfikor Budapesten" című könyvben a 20 - as évektől 1945 - ig mutatja be Budapestet, de gyakran kitér bajai tartózkodása idején történt eseményekre is. A könyvek bemutatják Major Máté mindennapi élményeit, iskoláit, munkáját és szerelmeit éppúgy, mint az első világháború időszakát, a szerb megszállást vagy éppen 1944 - 45 - ös évek elszomorító nyomorúságát és eseményeit. Élete alkonyán szerkesztőbizottsági társelnöke lett a "Baja története a kezdetektől 1944 - ig" című könyvnek.

Major Máté mindmáig a magyar építészet egyik legnagyobb gondolkodója, akinek munkáit ma is gyakran idézik utódai. Két önéletrajzi írásával pedig a mai bajai fiatalok is megismerhetik, hogy milyen volt Baja városa a 20. század első felében. Pályája elismeréseként megkapta a Kossuth - díjat (1949), az Ybl - díjat (1960) és Herder - díjat (1977). 1986. április 14 - én Budapesten hunyt el.

Albert Iván (T.E.SZ.)

2010.06.30